Valami k�nnyed t�szta�tel van t�lalva az asztalra, mire v�gzem. Egyszer�en �lt�ztem, p�l�, f�lhossz� nadr�g. Most m�r nem kell udvariaskodnom, a saj�t h�zamban vagyok.

-Pont most t�laltunk. –jelenti a fi�. –Tali�nak el kellett mennie, de ahogy mondta, pusszant. –neveti el mag�t. Ezen �n se tudok nem kuncogni. Helyet foglalok, majd megk�stoljuk, mit f�ztek.

-Igaz�n finom. –pillantok el�gedetten �s b�szk�n a k�t m�sik emberre, de abban a pillanatban Normen gondolatban valahol messze j�r, Lin�nak pedig esz�be sincs mosolyogni. –A n�v�redt�l k�rtem helyetted bocs�natot.

-Mondta. –szak�t f�lbe. Mogorva, arrog�ns �s elviselhetetlen.

-Nem mondhatod, hogy te nem v�gt�l er�s dolgokat a fejemhez.

-Csak olyat mondtam, ami igaz.

-Mi�rt, �n olyan �ll�tottam, ami nem igaz?

-Igen! –ugrik fel vill�ml� szemekkel.

-Ok�… besz�lj�tek meg nyugodtan… �n most… lemegyek egyik haveromhoz. K�sz�n�m a vacsit, finom volt. –azzal Normen, amilyen gyorsan csak tud, lel�p. „Nagyszer�, kettesbe maradtam egy szipirty�val. �s most nincs itthon Leona, hogy j�l helyrerakja!”

-J�l itt hagyott a k�ly�k. –n�zek ut�na seg�lyk�r�n.

-Hogy tud elviselni t�ged?

-Nem tudom, ki piszk�l�dik megint.

-�gy veszekszel, mint egy �vod�s.

-M�r meg ne s�rtselek, megint te kezdted. –�llok fel. �sszeszedem a t�ny�rokat, �s a mosogat�ba teszem �ket. –A n�v�red nem besz�lt veled?

-De. Mindent elmondott r�lad.

-Akkor minek ny�zol megint? –pakolok el mindent az asztalr�l.

-Megfizetsz az�rt a mondat�rt. –j�r �gy k�rbe, mint egy ki�hezett n�st�nyoroszl�n. Megdermedek.

-Igazam volt. –bukik ki bel�lem, b�r �rzem, most ink�bb csendben kellett volna maradnom. Pillanatok m�lva felnyom az asztalra, majd f�l�m magasodik.

-M�g egy sz� �s b�cs�t inthetsz mivoltodnak. –t�rdel r� f�rfiass�gomra.

-Eeeez…

-Mondd csak, t�nyleg buzera vagy?

-Mit akarsz t�lem? –megy �t a hangom valami f�l�s kisny�lba. T�nyleg par�zom, mivel m�g soha nem volt ilyen szinten vesz�lyeztetve a farkam �ps�ge. Kezeimet leszor�tja az asztalra, �s szikr�z� tekintettel n�z r�m.

-Nem tudod, mire megy ki a j�t�k, mi? –t�rdel az asztalra m�sik t�rd�vel is. Kicsit megnyugtat, hogy m�r nem vagyok vesz�lyben.

-Nem, val�j�ban fingom nincs, de nekem nem tetszik ez a j�t�k. –n�zel�d�m, h�tha tal�lok valami menek�l�si �tvonalat. N� m�g sosem szor�tott sarokba �s b�ntani se akarom.

-Nekem igen. Tetszik, hogy f�lsz.

-Nem f�lek! –h�zom m�rgesen �ssze szem�ld�k�m.

-Megoldhat�. –emeli meg a l�b�t.

-Ok�-ok�! A micsod�m t�nyleg f�lten�m! –adok ink�bb igazat neki. „Ezt a cikit… a saj�t asztalomra szor�t r� egy N�!”

-A f�lt�s is f�lelem. –mosolyog gonoszan.

-�s mikor �hajtasz lesz�llni r�lam? –k�rdezem. „Hol van a hidegv�rem, az agresszi�m?”

-Betojt�l, mi?

-Ett�l f�ggetlen�l.

-M�g mindig nem �rted, mi? Ti f�rfiak mind annyira ostob�k vagytok.

-Ha annyira okosnak hiszed magad, akkor mi�rt �llsz le ilyen magamfajta ostob�kkal?

-Ezt most megv�laszolhatod.

-Ok�, megteszem. Az�rt, mert nem tudsz a faszunk n�lk�l �lni. –a h�lye kurv�t m�r csak gondolatban teszem hozz�. �gy is siker�l alaposan felhergelni.

-Pontosan. –mondja. „Bassza meg, ez igazat adott nekem!” Leesik az �llam.

-De m�g mindig nem v�gom, hogy mit keresel felettem.

-Te ennyire s�t�t vagy? –hajol arcomhoz.

-Nem, nem vagyok s�t�t, de azt hittem, a f�n�kre izgulsz.

-Itt a bibi apuk�m. –nyalja v�gig fogait. „Leonaaaaaaaaaa!” Most kezdek f�lni.

-Ezt besz�lj�k meg norm�lis �s kult�r�lt ember m�dj�ra, rendben? –kapkodom fejem.

-Mintha eddig lehetett volna veled �gy besz�lni.

-Na �csi! –most m�r �n is kezdek ideges lenni. –Mit akarsz tenni? Ha nem fogtad volna m�g fel, buzi vagyok, vagyis pasikra izgulok, teh�t azt csin�lsz, amit akarsz, nem fogod tudni el�rni, hogy �gyba vigyelek, ha ez a c�lod! –erre elenged, �s r�m �l. Egy pillanatig csak n�z r�m, azt�n arca el� kapja kezeit. ”Most… mi van?” Lassan felk�ny�k�l�k, majd ink�bb alkaromra t�maszkodom.

-Az �let egy kibasz�s. –csorognak ujjai k�zt k�nnyei.

-Lina, �n komolyan nem �rtelek. –sz�lalok meg enyh�lt hangon. „Az ut�bbi id�ben nagyon v�ltoz�kony vagyok. Ha csak kicsit is eszemn�l lenn�k, m�r kihaj�tottam volna ezt a cafk�t.”

-Ne legy�l m�r ennyire tusk�! –n�z a szemeimbe.

-De… ti n�k mind olyan �rtetlenek vagytok.

-Te vagy az.

-Az el�bb m�g v�rszomjas ragadoz�k�nt vetetted r�m magad, most meg b�gsz… mi a fene van?

-Had ne kelljen kimondanom.

-Ezek ut�n szerintem b�rmit mondhatsz, fele ennyire nem lesz g�z.

-�lj fel. –biccent. Megteszem, amit mond, majd meg�lel.

-Mond, hogy h�lye vagyok, de nem �rtem.

-M�r r�g megtetted volna, ha nem lenn�l buzi.

-De hisz mondtam, hogy az vagyok.

-Azt hittem, kamuzol. –h�z�dik el t�lem. Megcs�v�lom a fejem.

-Te most az�rt j�tt�l fel, hogy megkapd, amit akarsz?

-Mi m�s�rt? Azt hittem, ez�rt h�vsz.

-Nem… eszembe se jutott.

-Azok ut�n, hogy finoman lekurv�zol �s elh�vsz vacsor�zni… sz�val…

-Ha most megk�rdem, hogy igazam volt-e, k�pen t�r�lsz megint?

-Nem. –v�r�s�dik el. –Am�g te nem volt�l, addig t�nyleg �n voltam a f�n�kkel.

-S most irigykedsz?

-Annyira h�lye vagy! –csattan fel.

-Merthogy?

-Nem egy�rtelm�? –n�z r�m majd mag�ra.

-Te azt akarod mondani, hogy v�gig R�M hajtott�l?!

-Igen. –kapja el fej�t. Ezen nem tudok m�st, csak r�h�gni.

-Ez… ez egyszer�en nevets�ges! –borulok vissza az asztallapra.

-Neked az…

-Te meg �gt�l, na �s? –fogom a fejem is. Sz�tlanul r�m fekszik. Lassan abbahagyom a m�r-m�r hiszt�rikus r�h�g�st �s len�zek r�. –S most mi legyen?

-Nem t’om… gondolom, kidobsz, mint egy macsk�t.

-H���t… sz�vem szerint megtenn�m. Azok ut�n, amilyen veszeked�seket lev�gtunk �s ez asztalra ken�s…

-Ha megk�rlek, titokban tartod? –v�g k�zbe sz�gyenl�s hangon.

-Persze, nekem se �rdekem, hogy papucsnak n�zzenek.

-Vicces volt, ahogy k�ts�gbe est�l.

-Nagy d�mina vagy.

-�ltal�ban nem, de azt hittem, az�rt vagy Garethtel, mert a kem�ny embereket szereted.

-H�t… mit mondjak? Valamilyen szinten igazad van Garethtel kapcsolatban.

-Nem irigyellek.

-Mi�rt?

-Mert durva, er�szakos �s k�vetel�z� ember. Akkor is behajt maga al�, ha nem akarod. �resen �g�rget, mindent �sszehord, csakhogy megkaphasson, azt�n koppansz.

-Szeretted?

-Igen, azt�n megtudtam, hogy feles�ge �s gyereke van.

-�n is kibuktam ezen.

-Iz�… �n t�nyleg nem akarok zavarni… ne is t�r�djetek velem… -jelenik meg Normen leesett �llal �s kerek szemekkel az ajt�ban. Lina azonnal felpattan r�lam, majd megpr�b�l lesz�llni.

-���… ez nem az, aminek l�tszik! –pr�b�lkozom, de k�nytelen vagyok elkapni a l�ny kez�t, k�l�nben h�trav�g�dik. Normen meg�ll az ajt�f�lf�t t�masztani, �s nevetni kezd.

-Mi�rt? Minek l�tszik szerinted?

-�n tudjam?

-Megmondom, hogy l�tszik, nagyon viccesen. –�s kit�r bel�le a r�h�g�s. –Na j�… megyek… miel�tt megpukkadok. –sarkon fordul �s elt�nik.

-Aranyos k�ly�k… -mondja aggodalmasan Lina.

-Nyugi, nem fog k�pni.

-El�g g�z, hogy �gy l�tott. –m�szik le a f�ldre.

-Ha a n�v�red nem j�n vissza, elvekben m�s nem fogja l�tni. –tappancsolok �n is a k�re. Pr�b�lom humorosan felfogni a t�rt�nteket, de majdnem elkap a r�h�g�s, no meg ez egyenl�re el�g abszurd ahhoz, hogy mulassak rajta. „Let�madott egy n� a saj�t lak�somon, a saj�t asztalomon.”

-Szerintem �n most t�vozom.

-Mondhatok el�tte m�g valamit?

-Persze.

-Az�rt nem volt rossz. –mosolygom. „Hm… eg�sz hamar t�ltettem magam rajta. Most m�r biztos, hogy h�lye vagyok. Mindegy.”

-Kedveled, ha bet�madnak?

-Nem mindig.

-De Gareth m�r hozz�szoktatott, igaz?

-�m… -vakargatom zavartan szem�ld�k�m.

-Nem kell sz�gyenl�sk�dni, �n m�r kimutattam a fogam feh�rj�t neked.

-Ez nem jelenti, hogy nekem is ki kell.

-Ok�, ez igaz.

-Mindenesetre a v�laszom igen.

-K�ssz, hogy �szinte volt�l, bocs�nat mindaz�rt, amit m�veltem. –indul ki a konyh�b�l.

-Akkor holnap hol folytatjuk? –k�rdem viccel�dve. –M�rmint holnap is ut�lkozni fogunk a c�gn�l vagy m�r haverok lesz�nk?

-Egyik se, mivel �n holnapt�l nem dolgozom ott.

-Mert?! –lep�d�m meg.

-Te nem tudsz r�la, de majd tapasztalni fogod. Amint Gareth r�d un, kir�g. Az el�z� asszisztensek is �gy ker�ltek lap�tra. –felveszi kiskab�tj�t az ajt�n�l, m�g �n �llok megk�v�lten a konyh�ban. Visszatipeg. –Sajn�lom… Azt nem hittem volna, hogy szerelmes vagy. –nem tudok neki semmit mondani. Ez a mondat annyira belem�lyedt a lelkembe, mint valami k�s, hogy sz�hoz se jutok. „Amint unalmass� v�lok, lap�tra ker�l�k. Ezt egyszer�en nem hiszem el.” –Alex… -sz�longat a keresztnevemen. R�n�zek, s l�tom, hogy agg�dik.

-Nem… ez nem �gy van. –gy�zk�d�m magam, mintsem �t.

-�n figyelmeztettelek. –fordul el. Megfogom a v�ll�t �s visszar�ntom, de ahelyett, hogy a szemembe n�zne, �t�lel. „�rzelg�s n�k…” Morgom magamba ezen, de kifele nem mutatom. Azt hiszem, �rez ir�ntam valamit.

-De…

-Gondolj csak vissza arra, mikor szek�lt �s megl�tod, hogy igazam van. Szerinted mi�rt k�rtem meg a n�v�rem, hogy ugorjon be n�ha helyettem? Megmondom, az�rt mert ezt nem b�rtam �gy idegekkel.

-�s hogy j�ttem �n k�pbe? Ez annyira nem vil�gos.

-Ha meg tudn�m mondani, nem lenne az, ami van.

-Ezt akkor most kicsit tiszt�bban, ha k�rhetem.

-�rted te. –enged el. Ahogy r�m n�z, meg�rtem mire mondta.

-Akkor nem lenn�l igaz�n szerelmes.

-Pontosan. –t�nik el a szemem el�l. A hangj�ban szomor�s�got v�lek felfedezni, ut�na megyek.

-M�g most sem hiszem el, hogy az�rt k�cs�g�lt�l velem annyi ideig, az�rt sz�vatt�l �s az�rt t�madt�l le, hogy ezt kimutasd.

-Egy j� tan�cs, sose akard meg�rteni a n�ket.

-Ha akarn�m, se menne.

-Igen. –egy �szinte mosoly ut�n m�g megereszt egy szi�t �s elmegy.